Sola actio

Gyerekkoromban hiába strapáltam magam, nem tudtam megérteni, mit jelenthet az „élő egyház” kifejezés. Emlékszem, ott álltam az oltárnál, ministránsruhában, és egyszerűen képtelen voltam másként látni a vallásomat, mint valami pohos, alig betartható szabálygyűjteményt, a múlt homályából dadogó tanítást, amely nem a jövő emberének szól, tehát nem nekem, akinek a fülébe fütyül a mindenség ígérete. Ezzel…

Az emberi kapcsolatok alkonya

Az elmúlt hónap egyik legsűrűbben hallott/használt fogalma a social distancing. Szinte minden fórumon arra kérnek bennünket, hogy tartsunk távolságot embertársainktól, és mindez indirekt módon a társadalmi létbe vetett bizalmunkat is kikezdheti. A minap épp ezen töprengtem, midőn eszembe jutott egy tavaly ősszel, tehát nem is olyan rég megjelent nagyszerű regény, Michel Houellebecq Szerotonin című műve,…

Morzsák és szilánkok és a teljesség

Krízishelyzetben az embernek rövid, lényegre törő és érthető üzenetekre van szüksége, mert azok elősegítik, fokozzák a biztonságérzetét. Talán ez a válságkommunikációs alapszabály az irodalomolvasásban is jól hasznosítható: avagy itt az ideje, hogy leemeljünk a polcról egy lírakötetet, bejárjunk egy képekből felépített világot, mely ápol s eltakar. Szerencsére nemrégiben érkezett meg hozzám egy kiváló könyv otthonról,…

Az idő pallosa alá nyújtott nyakszirt

Vajon meg lehet-e írni újszerűen és mindenekelőtt jól egy agyonkoptatott, milliószor feldogozott témát? Alapvetően erre a kérdésre kerestem a választ, amikor elhatároztam, hogy elolvasom Tamás Dénes tavalyi, Az élő ház című regényét. Aztán olvasás közben még az is felmerült bennem, hogy mi köze van a kötetborítón látható levélnek, növényi termésnek egy kamaszizzadság-, láb- és ondószagú…

A Faust-klinika

Egy humoráról és viruozitásáról híres szerző legutóbbi kötetével alapoztam meg magamnak az újesztendőt. Egy történettel, amely épp az említett írói sajátosságok miatt pillanatokra sem hagyta lankadni a figyelmem: úgy dobált engem egyik helyszínről a másikra, egyik diskurzusból az azt követőbe, mint Odüsszeusz hajóját a tenger, midőn beteljesült Polüphémosz átka. Balázs Attila Magyarfausztjáról van szó, amelyet…

Felkeverni a zaccot

Sokakat hallottam már lebecsülni az első kötet fontosságát, és rendszerint elhangzott az a mondat is, hogy a második könyvet sokkal nehezebb megírni az olvasói elvárások okozta nyomás miatt. Számomra mégis az a legnagyobb ünnep, ha egy szerző kilép a fényre, amikor először mutatja meg magát, tehetségét, az általa létrehozott szöveguniverzum karakterét és határait. Éppen ezért…

Instant kirakatpor

Pénteken délután hosszú kamionsort előztem épp a sztrádán, s az motoszkált a fejemben, az ősz milyen kitartó, kegyelmes és tiszta, aztán a semmiből hirtelen mögöttem termett sötét Audijával egy nálam nagyobb vásárlóerővel bíró személy, harsány kürtszóval és villogásokkal próbálta tudtomra adni parányságomat. Káromkodtam volna, de csendre intett a tudat, hogy mögöttem utaznak a gyerekeim. Egy…

Búcsú a gyerekkortól

Felvirradt hát a mi napunk is! – ki tudja, mióta tervezem, hogy egy ilyen felkiáltó mondattal fogok könyvajánlót kezdeni. Most végre megtehetem. Na, nem mintha az elmúlt években ne születtek volna olyan szépirodalmi alkotások, amelyeknek zsenge gyermekkorunk adja az atmoszféráját, de Vass Norbert első prózakötetének, az Indiáncseresznyének köszönhetően úgy istenigazából alábukhatunk a kilencvenes évek trash/pop…

Cipelni a hazátlanság gyökereit

Néhány évvel ezelőtt a siófoki könyvtár munkatársai edukatív célzattal létrehoztak egy galériát a legismertebb közösségi portálon, ebben olyan könyvoldalakról készített fotókat tettek közzé, amelyeken hemzsegtek a lapszéli jegyzetek, kijelölések, aláhúzások. Mondanom se kell, a „szégyenlistán” az én kézírásommal, gondolataimmal is lehetett találkozni. Arra is felhívták a figyelmet, hogy mindez rongálásnak minősül. Elképzelésem sincs, milyen büntetés…

Egyedül a kutyák

Olvasóink számára bizonyára nem ismeretlen Benedek Miklós neve, akiről túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legtehetségesebb fiatal vajdasági magyar költő. E kijelentést igazolni látszik legutóbbi verseskötete, a Miközben halkan című is. Soron következő cikkemben ezt a – megjelenésében is páratlan – könyvet szeretném olvasásra ajánlani. A Miközben halkan azs átalakulás, átlényegülés, illetve a köztesség könyve,…

„a bennem élő eredendő jó”

„A költészet is rock and roll / csak rosszabb a hangosítás” – ezek a sorok Varga László Edgár tavalyelőtt megjelent könyvéből, a Bejárónőm: istenből származnak. Viszont amint az a jelen szöveg alcíméből kiderül, most nem erről az amúgy nagyszerű versgyűjteményről és tehetséges szerzőjéről fogok írni. Csak éppen szükségem volt erre a hajánál fogva előrángatott gondolatra,…

Szálkák, gerendák

Megígértem magamnak, hogy legalább az írott szövegeimben nem teszek említést a lángsugarú nyárról, amiben a gondolatok engedelmesen megolvadnak, sőt, ha már itt van a tollam hegyén a hasonlat, leírom: a nyári kánikuláról, amelytől a szobrok is verejtékeznek. Úgy gondoltam, egy ilyen közlés, ha máshonnan nem, hát egy könyvajánlóból igazán kispórolható, de aztán rájöttem, hogy Nádasdy…