(makk felső, az ördög bibliája)

Ó, a gyertyaöntés! Gyertyaöntő szeretnék lenni! A konyhában állunk apával, a gázrezsó felett, egy régi pöttyös edényben viasz olvadozik. A viasz, mint fizetési eszköz. Egy kicsit pénzöntők is vagyunk így apával. Na, ennek is megvan a maga története… Szóval, István atya egy vasárnap, mise után odajött a nagymamámhoz, és azt mondta, ez a gyerek papnak…

(tök nyolcas, keksz)

Nagyanyám becsületes parasztasszony volt, éppen ezért nem olvasott Proustot. Egy becsületes parasztasszonynak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy olvasson: főzés, kapálás, cséphadarás (?), ilyesmi… Az is tudvalevő, hogy egy dolgos parasztember hasonlóan nem olvas (legalábbis a kelleténél többet). Nagyapám nem volt dolgos parasztember, tehát legtöbb idejét olvasással töltötte. Olvasott szabadidejében, és olvasott, ha dolgozott is….

(piros csikó, vagy amit akartok)

Az egyáltalán nem igazságos, sőt, mi több – hogy apát idézzem –, ellentmond a logikának, hogy pont ilyenkor emigrálnak a legjobb kártyások, ilyenkor, amikor abszolúte hasznát vehetnék tudásuknak. Például itt volt az a gyerek, a Márkus Tamás, az Elesett harcosok utcából. A vérében volt a játék. Ő tanított meg mindenkit az utcában arra, hogyan kell…

Tűnődés a kései József Attila-költészetről a semmi ágán ülve

Továbbírni, továbbbeszélni egy, a már agyonírt és agyonbeszélt költői pályát, életművet. Felmerül a kérdés az esszé (vagy csupán bagatell?) megírójában, hogy vajon mit ér egy ilyen próbálkozás. Hisz hazátlanabb az én szavam a szónál…[1] meg amúgy is, hogy magamat idézzem: gyenge jellem vagyok, és a szöveg megmászhatatlan kerítés számomra.[2] A költészetértés személyiségfüggő, is. (Az írás…

Az enmagáról szóló szöveg

Olvasó (hallgató), ki itt most szövegembe lépsz, hagyj fel minden reménnyel! Testvéreim azúrban, királykékben, bézsben, okkerban, illetve okkerben (mindkettő helyes – férfinak/férfinek problematika), de mindenekfelett az irodalomban (nem utolsó sorban, itt benn a teremben), azért gyűltünk itt össze, hogy emlékezzünk. Tudom, engem nem azért tartanak, hogy ezt elmondjam, de azért, hogy beszéljek minden másról, amiről…

Nyakig a posztban feszt (Maxim II.)

Plágium – kiáltotta a szerkesztő, kiáltotta Maxim. Ritkán kiabál egyébként, csak ha a helyzet megkívánja, máskor kimérten, halkan beszél, vagy nem is beszél, és csak a hallgatásai közepette érted meg, hogy mit mond. Plágium, harsogta ismét. Gondolta, az előbb nem hallottam az elvonuló betonkeverő kamionok miatt. Figyeltem a hatalmas hengereket, amint forognak olajos tengelyükön, és…

Maxim

„Az Úr azt hitte, hogy építménye, a világ, erős lesz, masszív, és örökké tart. Mostanra látja, hogy a részecskék túlságosan izgágára sikeredtek. És az állandó mozgások, finom kis rezgések szétrázzák a testet. […] A részecske – az emberi test – azonban már sokkalta jobban megszerkesztett. Úgy látszik, tanult a Teremtő saját hibájából. Ezért lehet az…