TESTamentum, avagy van-e élet a telep után?

Isten tudja, miért, de én valahogy nem tudok kritizálni. Hogy is mondjam, nem vagyok olyan fajta.[1] Bár, bevallom, mindig gondosan kihegyezett grafitceruzával ülök a kötet fölött… De a szöveghez nyúlni, ujjal böködni, matatni rajta mosdatlan kritikus kézzel, na, az nem megy, kérem szépen. Én laudálni szeretek, örülni egy-egy szöveg megjelenésekor: kitárt ajtók előtt mosolyogni (JA)….