Aki kiosztaná magát * Gyér lámpafénynél (versek)

Aki kiosztaná magát Mintha örökre szeretne megjegyezni – szemei húsomba tolt kések. Átlát rajtam. Tudja, méreg vagyok, lassan felszívódó. Üvegcsébe zárt gyilkos magányomban várom, hogy valaki felhörpöljön. Néz. Nyilván nem látott még ilyen állatot, aki éj-napon át szűköl egy darabka szeretetért. Aki kiosztaná magát, mint a krupié, hogy így, osztottan válhasson eggyé, valami tetsző kis…

The Spy (ad notam The Doors)

Tisztán emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy megfigyeled őt. Eldöntötted? Inkább mondjuk úgy, eldőlt. Valami láthatatlan erőnek engedelmeskedve, egyenletes, lassú ütemben tekerted a zöldre mázolt pónibicikli pedálját a Szerb utcán. Fogaid a kerékpár minden egyes nyikkanására a nyelvedbe szaladtak, mintha tisztátalan mondatokat akartál volna félbeharapni. Ágnessel az iskola udvarában, a betonból öntött pingpong-asztaloknál találkoztatok…

Szomszédok (ad notam Vidámpark)

Gyűlölöm a drámai szopránokat – mondta miközben sétáltunk az esőben. A mozgását figyeltem. Pontos volt minden mozdulata, sohasem lépett pocsolyába. Ekkor az én lábujjaim már rég megérezték az esővíz hidegét. Aztán hirtelen témát váltott. És tényleg tudtad? Azt, hogy újra összejövünk? Hogy akkor, évekkel ezelőtt nem múlt el semmi, hanem épp ellenkezőleg, elkezdődött? – sorjáztak…