Az ismeretlenül ismerős táj

Az elmúlt hónapokban a kezem ügyébe került egy könyv, aminek hatására diszkrét honvágy vert bennem tanyát. Vittem magammal ezt a honvágyat mindenhová: munkába, boltba és szülői értekezletre. Végül azon kaptam magam, hogy álmomban egy különös, ismeretlen tájon bolyongok, amely így ismeretlenül is az otthonom. A szél az oromparti gyógyvíz kénes illatát hozza, amerre a szem ellát, mindenhol mozdulatlanság, mégis érezni az élet sosem szűnő pulzálását.

Szegedi-Szabó Béla legutóbbi, Balzsam című regénye egy olyan vidéket mutat be, amely minden rögével, színével, madárhangjával magához csalogatja az olvasót. Ugyanakkor a térképen aligha lelnénk – sajgó hiányunk a tér egy nem létező pontjára mutat. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy ezúttal erről a kötetről írok.

A „Csecs-tó fölött húzódó orompart dombján megülő, névtelen falu”, amelyet Balzsam Simon alapított megsüvegelendő atyai szorgalommal, talán éppen illegalitása és misztikus volta miatt keltheti fel a távolról érkező utazók érdeklődését. Olyan, akár a shakespeare-i erdő, amelybe belépve mindenki föladja korábbi önmagát, illetve személyiségének új attribútumait ismerheti meg. Ez történik Jolivet atyával, aki az óbudai káptalan megbízásából látogat ide ellenőrizni a birtokhatárokat és végül az Istenbe vetett bizonyosságát kikezdi a test bűnös gyengesége. De metamorfózison esik át a Varu névre hallgató csavargó is. Ő áldozatként érkezik, de elkövetőként hagyja el a helyet – irigységből ugyanis katonákat toboroz, akikkel együtt felgyújtja a falut. Mindez azonban odébb van még.

A különleges települést megannyi furcsa figura népesíti be: a félszemű pelikán körmét ápolgatva létről és nemlétről filozofáló Murcia Saturnius doktor, lánya, a néma Murcia Klára, aki a falu megsemmisülésének éjszakáján az égbe emelkedik, az ugyancsak néma hármas ikrek, akik folyvást varrnak és még a lehulló faleveleket is egymáshoz fércelik, a lakosok nevét egy végeláthatatlan hosszúságú csipketerítőbe horgoló Nikodémusz Piroska, a földevővé vált, de később ezzel a különös szokásával felhagyó Balzsam Ede, vagy a Raguzából ide települt Tara Mavra, aki minden férfinak a segítségére tudott lenni valahogyan.

És a különleges alakokhoz természetesen nem mindennapi történetek is társulnak, amelyeket sok esetben át- meg átsző az irodalom meghatározó alapanyagaként is felfogható erotika, na és persze a bibliai utalások. A szemfülesebb olvasó könnyen rájöhet, hogy itt nagyjából mindennek van bibliai előképe, kezdve attól, hogy a mű jellemzően a könyvek könyvéből származó nevekkel operál (Simon, Péter, Jakab, Magdaléna, Nikodémus), de gyakoriak benne a vallási szimbólumok is, mint például a pelikán, amelyről Szent Ágoston a szenvedő Krisztus jelképeként ír. Ám ennek ellenére a falu lakossága mégsem tekinthető vallásosnak, mi több, gyanakodva fogadják az Úr felkent emberét, Jolivet atyát. Az csak később derül ki, hogy ő jelenti a legkevesebb problémát a közösség számára.

A helység élete Balzsam Simon távozásával borul fel igazán, aki ugyan korábban is csak testileg volt jelen, lélekben mindig máshol járt (a művészete alapanyagául szolgáló legkülönlegesebb köveket kutatta). Mégis tény, hogy ő jelentette a faluközösségnek a bizonyosságot és a védelmet minden újjal, gyanússal szemben. Arra pedig vajmi kevés esély mutatkozott, hogy felfedezzék Simon valódi küldetését. Szobrászati tanulmányainak egyetlen célja az volt, hogy megmentsen minden arcot az örökkévalóságnak.

A lakókat láthatóan megviselte a vezető hiánya: az egyik fia, Ede ennek hatására vált földevővé, a másiknak, Jakabnak eszét vette a szerelem, a néma ikrek pedig egy időre abbahagyták a varrást. Ezért is döntötték el végül, hogy szimbolikusan eltemetik a legidősebb Balzsamot, az elhantolt üres meggyfakoporsót azonban kivetette magából a föld, ezáltal világossá vált, hogy a „feltámadás” még várat magára.

Az elbeszélő-krónikás – akit most rendkívül szakmaiatlanul azonosítanék Szegedi-Szabóval – kivételes írói rátermettségét mutatja, hogy a regény tragikus végkifejlete lassan, apró lépésenként, szinte észrevétlenül bontakozik ki a látszólag széttartó történetekből. A konfliktusok gyökere, előképe olykor elejtett félmondatokból rajzolódik ki. (Érdemes ezért fokozott figyelemmel olvasni a könyvet.) Erre tipikus példa, ahogyan a gyüttment Varu és a településsel együtt lélegző Murcia Saturnius világlátása ütközik egymással. Előbbi egy helyütt kijelenti, „[n]em érdemes olyan dolgokkal foglalkozni, amik láthatatlanok”, míg néhány oldallal később azt olvashatjuk, „[cs]ak a láthatatlan dolgokért érdemes élni, gondolta egy szép napon Murcia Saturnius, miközben az alvó pelikán körmét tisztogatta”. Ezekből a mondatokból az is kiderül, hogy míg Varu a gyakorlatias döntések és az anyagias világ mindenhatóságának híve, addig a nevenincs falu lakói inkább befelé élnek és a láthatatlan erők összjátékára bízzák sorsukat. Példának talán elég is itt ennyi, meghagynám a további nyomozás örömét a kíváncsi olvasónak.

Említést érdemelnek azok az ételleírások is, amelyek a szerző táplálkozástörténeti jártasságára utalnak. Az ízlésesen elkészített füstölt halak, az egyszerűségükben is nagyszerű korpaételek, vagy „a tönkölylisztben megforgatott, apró keszegekből álló, könnyű vacsora” említése egy újabb, csodálatra méltó arcát mutatja meg ennek a régen letűnt világnak.

Végezetül visszakanyarodnék egy másodpercre a kötet védőborítóján is megjelenő pelikánhoz. Annál is inkább, mert könnyen lehet, hogy ő ennek a történetnek a valódi főszereplője. A bibliai értelmezésből kiindulva talán nem más, mint maga az Isten, aki az emberi gondoskodás teremtette biztonságból figyeli a történetek alakulását és hallgatással dönt a falu lakóinak sorsáról.

Bárhogyan is legyen, Szegedi-Szabó Bélának egy rendkívül olvasmányos, kultúr- és művelődéstörténeti adalékokban gazdag regényt köszönhetünk. De mindenekelőtt azt, hogy megmutatta nekünk ezt az ismeretlenségében is ismerős tájat, amely a részünk, s amelynek mi a részei vagyunk.

Szegedi-Szabó Béla: Balzsam. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2018

A recenzió a Családi Kör napilap 2019. február 28-i számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s