Kitömött kívülállók

„Minden cselekedetünket ahhoz mértük, hogy milyen messzire rugaszkodunk általa a barbárságtól…” Van az az ismert mondás, miszerint, aki lemarad, kimarad. Valahogy így van ez a kritikaírásban is. Ha valaki későn próbál meg bekapcsolódni egy kialakult diskurzusba, amelynek gyújtópontjában egy nagyszerű regény áll, fennáll annak a veszélye, hogy már mindent megírtak előtte, elírtak előle. Péterfy Gergely…

Badar gyerekzene-határozó

Eredetinek semmiképpen sem mondható az az ötlet, mely szerint néhány, az elmúlt pár évben megjelent, fontosnak tekinthető gyermeklemezről, zenekarról, azok erényeiről és/vagy gyengeségeiről írjunk. Az eddig megjelent, gyereklemezekről íródott szövegek azonban sok esetben nem lépnek túl azoknak a hasznos praktikáknak az ismertetésén, hogy mi alapján válasszon a szülő hallgatnivalót a gyerekének, nem tudják egy tágabb,…

Betekintés a kilátástalanságba

Lakatos Menyhért Füstös képek című regényéről „Nem akartuk látni a jövőt, mint mondják, az nem jó…” Meglehetősen későn találkoztam a cigány irodalommal. Már ha van ilyen fogalom az irodalomban, illetőleg az „olvasáskultúrában”, hogy későn. Tény, hogy egyszer csak jött velem szembe a cigány irodalom, és én a járókelők természetes kíváncsiságával megnéztem magamnak őt; stíröltem, na….

Huszonegyedik századi Makrószkóp

–  avagy az Egy makró emlékiratainak aktualitása. Mi tagadás, magam is meglepődtem az ötletemen, miszerint Végel László németországi recepciójáról szeretnék írni. Midőn elkövettem eme felelőtlen kijelentést, nem ismertem a vizsgálódás buktatóit, nehézségeit, mivel nem ismertem egyetlen olyan német nyelvű recenziót sem, amely Végel műveiről szól. A kérdés mindazonáltal roppant érdekes: hogyan olvashatnak a németek Végelt?…

Tűnődés a kései József Attila-költészetről a semmi ágán ülve

Továbbírni, továbbbeszélni egy, a már agyonírt és agyonbeszélt költői pályát, életművet. Felmerül a kérdés az esszé (vagy csupán bagatell?) megírójában, hogy vajon mit ér egy ilyen próbálkozás. Hisz hazátlanabb az én szavam a szónál…[1] meg amúgy is, hogy magamat idézzem: gyenge jellem vagyok, és a szöveg megmászhatatlan kerítés számomra.[2] A költészetértés személyiségfüggő, is. (Az írás…