Világtalannak világossága

Azt már nehéz lenne megmondani, hogy én lettem a vakok gyengéje, vagy éppen ellenkezőleg, a világtalanok váltak valamilyen úton-módon az én gyengéimmé. Ha jobban belegondolunk, nincs is ebben semmi különös, vagy ahogyan az egyik kvázi nagybátyám, a Pityu szokta volt mondani, nincs ebben semmi stósz, hogy tudniillik nap, mint nap találkozom vakokkal, és kínálom nekik…

Talponevő merénylő

Herminamezőnek vannak olyan sűrű vászonködjei, melyet még a Szeged felől érkező Paprika Intercity is bajosan szakít át. De ha felszakadnak mégis, régen eltűnt alakok kerülnek elő a semmiből. Mások meg eltűnnek, a semmibe. Az ilyen nehéz őszi napokon kétféleképp dönthet az ember – a kierkegaard-i gondolat mintájára –, vagy kimegy sült kolbászért a zuglói vasútállomás…